GAUL EMIL: A rajztanítás helyzete Magyarországon 1997

Ld.: http://real.mtak.hu/58476/1/9_EPA00011_iskolakultura_1997-8.pdf

Pedagógusoknak - A sikeres rajztanítás titka 

(Forrás:  B. Erzsébet, https://elmetagito.blog.hu/2017/10/22/tanitoknak_tanaroknak_igy_tanits_rajzolni)

Sok tanító küzd azzal a problémával, hogy nem tudja, hogyan kellene rajzolni és festeni tanítani a 10 év körüli gyerekeket. Felsőben és gimiben pedig a rajztanárok, a gyerekek érdektelenségével küzdenek.

Hát, ennek oka van, és nem az, amit oly gyakran hallunk, hogy: „A rajzóra az készségtárgy.”

Ez ugyanis tévhit, némi önáltatással, aminek csak az a funkciója, hogy megmagyarázza a rajztanítás sikertelenségét.

Nem igaz, hogy rajzolni csak a tehetségesek képesek. Olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy írni, olvasni, biciklizni is csak a tehetségeseket lehet megtanítani. A rajzolás semmiben sem különbözik ezektől, csupán abban, hogy írni, olvasni és biciklizni az alapoktól megtanítottak bennünket, míg rajzolni nem. A probléma a jelenlegi rajztanítással az, hogy a közepétől kezdi a tanítást és nem az elejétől.

Tévedés az is, hogy a rajzolás megtanulásához hosszú évek megfeszített munkája szükséges. 4 nap. Csupán ennyi időre van szükség ahhoz, hogy valaki megszerezze a realisztikus rajzolás részkészségeit. Tudom, tudom, hogy a művészek most csóválják a fejüket és csendben azt mondják, hogy: "kóklerség". 

Hát, most higgyünk nekik, akik módszere alapján a mai napig totál sikertelenül tanítjuk a gyerekeket rajzolni, vagy próbáljuk meg elhinni, hogy ha egy pedagógus a pedagógiáról mond valamit, arra érdemes odafigyelni. A pedagógiai magyarázat egyszerű. Nem kézügyességbeli probléma áll a rajzképtelenség hátterében, hanem néhány, az agyunk működéséből adódó probléma, amiket helyre kell tenni. Persze vannak még rajztechnikai alapok, eszközhasználati és egyéb alapismeretek, amiket ki tudja miért nem mond el senki a rajzórákon. Nos, ez az, amit négy nap alatt meg lehet tanulni, és pusztán ettől megváltoznak a gyerekek rajzai. 

Egy dolgot azonban fontos még tisztáznunk. Mit jelent az, hogy valaki megtanul rajzolni? Ha valakire azt mondjuk, hogy tud írni, az számunkra azt jelenti, hogy az általa leírt szöveget el tudjuk olvasni és megértjük. Ennek az analógiájára a 'tud rajzolni' azt jelenti, hogy valaki képes egy témát realisztikusan lerajzolni úgy, hogy azt mi nézők felismerjük, a rajzot arányosnak, életszerűnek látjuk, és nem azt jelenti, hogy 4 nap alatt rajzművész válik bárkiből is. 

Szóval, meg tudod tanítani a gyerekeket írni? Ha igen, akkor rajzolni is meg tudod tanítani őket. Nem a tehetségeseket, nem néhányat, hanem mindegyiket, hiszen írni sem csak a tehetségeseket tanítod meg.

Íme Döme 1. és 4. napi rajza. Szerinted a tehetsége miatt fejlődött ilyen gyorsan? Nem hinném.

Ezért nem tudnak rajzolni a gyerekek - a rajztanítás tízparancsolata

(Forrás: https://konzervativcsalad.blog.hu/2016/06/10/ezert_nem_tudnak_rajzolni_a_gyerekek_a_rajztanitas_tizparancsolata )

A művészetpedagógusok ijedten tapasztalják, hogy évről-évre kevesebb gyereket találni az óvodákban és az általános iskolákban, akik szeretnek rajzolni. Az okokat csak találgatni tudjuk, de valószínű, hogy már a kezdeteknél elcsúszik valami, ami tovább súlyosbodik az iskolákban, ahol a rajztanítás az egyik legelhanyagoltabb terület. Előzzük meg a bajt: itt a rajztanítás tízparancsolata, művészetpedagógusoktól!

1. A firka a gyermeki ábrázolás első szakasza, ami a spontán játék öröméről szól. Sokat és sokféle eszközzel firkáljon a gyerek ebben az életszakaszban! Kapjon ceruzát, zsirkrétát, tollat, filctollat is felügyelet mellett! Ha magától nem akar rajzolni, néhány naponta egy-egy alkalmas pillanatban mi vessük fel a dolgot, de ha nincs kedve, ne erőltessük!

 2. A gyerek ellentétben a legtöbb felnőttel széles, dinamikus karmozdulatokkaldolgozik, firkáiban ennek a spontán, nyomot hagyó erőteljes mozdulatoknak az örömét fedezhetjük fel. Ne próbáljuk meg idő előtt leszoktatni erről! Tegyünk az asztalra viaszosvászon terítőt, és adjunk neki olyan nagy rajzlapot, amiről nem fog leszaladni a keze!

Mindenki másmilyen (Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa)
A Booker könyváruház bemutatja Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa könyvét, melynek címe: Mindenki másmilyen
"Buborék, a labirintusszörny rám kacsint, kacskaringós utakra csábít, csiklandozza a kíváncsiságomat. Lapozok hát tovább a könyvben, és azon kapom magam, hogy hiszen a saját képzeletemben vagyok, peregnek varázsos utazásaim tájai, hegyek, tengerek, állatok, emberek, New York, Mexikó, indián, eszkimó. Nem kell hozzá más, csak ez a kedves kis figura, néhány egyszerű mondat, és persze sok-sok üres, fehér rész a papíron, amit a kislányommal fogunk telerajzolni.
Nézd csak, Lili, ez itt szarvas, nagy fekete gomb a szeme, ez meg az ég, hatalmas kék, a lap széle a teteje. Ez itt bajusz, ez itt turbán, ez itt bojt a török sapkán, ez itt autó, ez itt hajó, ez itt a felhőkarcoló...
Anya, kösz, hogy megmutatod, de nem baj, ha most én rajzolok?" (Palya Bea)

3. Ne próbáljuk már a kezdetekkor az írószerszámok helyes fogására, tartására szoktatni! Erre még nem elég fejlett az izomzata. Hagyjuk, hogy ő maga próbálja ki, hogyan dolgozhat a legkényelmesebben! Ha fordítva tartja a ceruzát, egy idő után magától is rájön, hogy miért nem fog.

 4. Ne újságpapírra, kitépett füzetlapokra, egyik oldalán már teleírt irodai melléktermékekre rajzoltassuk a gyereket! Hamar rá fog jönni, hogy ez annyit jelent, hogy az ő munkája értéktelen. Keressünk a célra olcsó, de megfelelő tiszta, fehér papírt.

5. Ne gyerekes gügyögéssel bíztassuk a kicsit! Amikor dolgozik, akkor (is) beszéljünk vele komolyan, mintha egy hozzánk hasonló felnőtt lenne.

 6. Üljünk mellé időnként, és rajzoljunk együtt! Mindenkinek legyen egy saját rajzlapra, amire saját szintjén elkészíti a rajzát. A gyerek mindent utánozva tanul, egy idő után a rajzmozdulatainkat is elkezdi majd utánozni.

 7.Ha feladatokat adunk a nagyobbacskáknak, mindig a kreativitáson, kezdeményezőkészségen, az egyedi megközelítésen legyen a hangsúly! Ne kössük szabályokkal és elvárásokkal gúzsba a gyereket, ezekkel ráér majd később megismerkedni.

8. Ha a kicsi már ügyesen rajzol, ne próbáljunk meg minden áron hasznot kicsikarniebből! Az agyonszerepeltetés miatt a gyerek idő előtt telítődik és megunja a rajzolást. A másik esetben elhiszi, hogy ő már most kész művész, és nem lesz kedve tovább tanulni. Ez később ahhoz vezet, hogy teljesen frusztrálódik, mert nem érti meg, hogy az iskola, társadalom miért nem értékeli őt kellőképp.

9. Ha lehetséges, a rajzoláshoz kapcsolódjon mese, játék is. Így lesz igazi élvezet! Keressünk igényes segédanyogat, amik játszva tanítják rajzolni a kicsiket, és nem ölik meg a kreativitást!

10. Ne erőltessük a rajzolást! A gyerekek még igen rövid ideig tudnak egy dologra koncentrálni. Ne szidjuk meg, ha hamar felugrik a lap melől, vagy a ceruzákkal inkább játszani kezd! Ha szabadon hagyjuk, szívesebben fog legközelebb is rajzolgatni.

BARABÁS ZSÓFI https://hu.wikipedia.org/wiki/Barab%C3%A1s_Zs%C3%B3fi

Hogyan fejlődik a rajzkészség? 

Már az egész pici gyerekek is szeretnek firkálni, és az elfogult szülők gyakran látják a majdani Picassot gyermekeikben. (Legalábbis a stílus már stimmel, ugye?) De honnan ismerhetjük fel, hogy még csak firkál, vagy már komolyan alkot? Milyen fázisokon megy át a gyerekek rajztudása? Hogyan segíthetünk a gyerekeknek lépésről lépésre megtanulni rajzolni?

Mikor kezd a gyerek rajzolni? 

Teljesen természetes, hogy a gyerekek firkálni kezdenek, ahogy papírt és ceruzát szereznek. (Rosszabb esetben csak ceruzát. Még rosszabb esetben zsírkrétával, vagy alkoholos filccel kezdik meg alkotó életüket… a frissen festett falon.)

Ahogy az is természetes, hogy szülőként ezeket a rajzokat zseniálisnak, lenyűgözőnek, elbűvölőnek tartjuk. Mindenkit óva intenénk azonban attól, hogy már oviskorban rajztanfolyamra vigye az ifjú Da Vincit: a rajztanulásnak is vannak fázisai, és ezeket nem érdemes siettetni. 

A rajztanulás 1. fázisa: firkálás

1-2 éves korban kezdődik a firkálás. A gyermek figyeli a mozgást, és közben nyomot hagy a felületen. A firkák egy idő után formát öltenek: megjelenik a lengőfirka, majd másfél éves kor körül a körkörös firka. További fejlődésnek tekinthető, amikor a mozgás alkalmazkodik a papír szabta határokhoz, vagyis a firka már (végre!) a papírra korlátozódik.  

A rajztanulás 2. fázisa: jelentéssel bíró körök és ellipszisek

2-3 éves kor környékén a gyerekek elkezdenek jelentést tulajdonítani rajzaiknak, ekkortájt kezdenek el köröket és ellipsziseket rajzolni. Kezdetben a kész firkának főként a környezet kérdései nyomán kezdenek jelentést adni, majd idővel hozzászoknak ahhoz, hogy a firkáláshoz jelentés tartozik, és már nem utólag, hanem közben is mondogatják, hogy mit rajzolnak. De a vonalak és a jelentés között még nincs tartalmi összefüggés: a jelentés önkényes, asszociatív, bármikor megváltoztatható, tartalmilag független a vonalaktól. A gyerekek kezdetben preferálják a kört, az íveket, a függőlegest a vízszintessel, a szögletes vonalakkal szemben.  

A rajztanulás 3. fázisa: szögletes formák: háromszögek, négyzetek 

3 éves kor körül jelenik meg a rajzban az ábrázolás szándéka. A körfirkából lassan kibontakozik az emberi alak, megjelennek bizonyos alapsémák, amelyek a tárgyak egész osztályára vonatkoznak: kezdetben van „kutya”, „ház”, „ember” alapséma, amelyek mindig hasonlók (pl. a házon mindig két ablak és egy ajtó szerepel). 

A rajzokhoz érzelmileg gazdag fantáziakör társul. Ebben az időben a tárgyaknak és a dolgoknak még nincs meg az a szemléletes rendje, ahogyan a felnőtt látja a világot.

Jellemző az aránytalanság (az emberek nagyobbak, mint a két emeletes ház), az irányok gyakran véletlenszerűek (a tető a ház belseje felé van rajzolva), az érintkezést és a bennfoglalást még nem tudják ábrázolni (a kalap a fej fölött lebeg).
3-4 éves korban az emberrajzokon jellegzetesen nagy a fej, és abból nőnek ki a végtagok (fej láb rajz). Csak később jelenik meg a törzs. 

A rajztanulás 4. fázisa: valóságosabb, felismerhető séma rajzok, emberábrázolás 

5-6 éves korban növekszik a valósághű ábrázolás igénye. A sémák világosabbá, a hozzájuk tartozó jelentések szilárdabbá válnak. A rajzok jól felismerhetőek. A gyermek ábrázolásmódját sokáig az határozza meg, hogy mit tud a dolgokról. 

A gyerek a valóságnak megfelelően rajzol, de nem úgy rajzolja a dolgokat, ahogyan látja őket, hanem azt adja vissza, amit tud róluk. Jellemző a sűrítés, az érzelmek konkrét tárgyi megjelenítése. A tárgyak színét, nagyságát, egymáshoz való viszonyait nem a valóság, hanem a gyermeki érzelem – és fantáziavilág szabja meg. A fontosabb családtag háromszor olyan nagy, mint a kevésbé fontos. Az ábrázolás többszempontú, mintha a dolgokat egyidejűleg több nézőpontból lehetne látni pl. profilból ábrázolt emberarc két szemmel. A gyerekek többsége iskolás kora előtt az emberrajzon olyan nemű személyt jelenít meg, amilyen ő maga. A nőiség szimbóluma a hosszú haj.  

A gyerekek képi világa talán ebben az időszakban hasonlít legjobban a már említett Picasso művészetére. 

Ezek a fenti rajzsablonok olyan egyszerű és könnyen rajzolható formák, amivel egy bölcsis vagy ovis kisgyerek is könnyen megbirkózik! A rajzokon keresztül fejlődik annyira a kézügyessége, a finommotorikus képessége, hogy az iskolában majd könnyen megtanulni írni!

A rajztanulás 5. fázisa: csökkenő szubjektivitás a rajzokban 

7-9 éves kor: a szubjektivitás csökken, a rajz egyre inkább a látványra hasonlít. A gyerekek már megkülönböztetik a rajz bal és jobb oldalát. Jellegzetes a mozgó alakok ábrázolása. A korábbi kétdimenziós (fent és lent) ábrázolásmód helyett megjelenik a perspektíva és a téri dimenzió, azonban a tárgyak megfelelő nézetben, vagy elhelyezkedésben való ábrázolása még nagy gondot jelent.  

Kisiskolás korban az ábrázolásnak egyértelműen közlő funkciója van, a szimbólumok közérthetővé, hitelessé válnak, letisztulnak. A gyerekek kedvelt témái az ember, a lányoknál gyakorivá válik a királynő, tündér, fiúknál a harcosok, sportolók.  

A rajztanulás 6. fázisa: Rajzi realizmus 

10-12 éves korban csökken a képzeletből való ábrázolás iránti hajlandóság, a rajz többé már nem gyermeknyelv. A gyermek igyekszik a realitáshoz közeledni.  

A rajztanulás 7. fázisa: Fokozatosan egyre élethűbb ábrázolások és másolás 

12 éven felül a másolási képesség jelentősen megjavul, a gyerekek mind tökéletesebben ábrázolják a perspektívát és a téri dimenziókat.

Családrajzok elemzése

A gyermekek általában nehezen beszélnek lelkükről verbálisan, de annál inkább kommunikálnak erről pl. rajzban. A rajztevékenység előhoz belőlük olyan tudatalatti tartalmakat is, amelyeket valamilyen sérelemként vagy túlzott örömként él(het)nek meg. A családi konfliktusok feltárásában nagy szerepe van a családrajz elemzésnek.

A családtagok egy sorban helyezkednek el, és a szülőket a kor szerint felállított testvérsor követi. A családrajz színei kellemesek, az emberalakok arányosak.  Érzelmi elakadás gyanúját veti fel, hogy nem látunk járulékos elemeket: hiányzik a nap, az ég, fa, fű, virág. Ezek nélkül a kép kicsit szegényes. Az alakok egymástól való nagy távolsága arra utalhat, hogy hiányzik az interakció a családtagok közt, kommunikációs probléma lehet a családban. A családtagok közt nincs testi kontaktus. Az anya és az apa kezei kinyúlnak, de a gyerekek csípőre teszik a kezüket. Ez a kapcsolat visszautasítását jelentheti, vagy a csalódástól való félelmet. A gyermek csak saját nevét írta nagy kezdőbetűvel.

A jól beilleszkedő egészséges gyermekek rajzaiban általában fizikailag közel vannak egymáshoz a családtagok, interakcióban állnak, legtöbbször megjelenik valamilyen fényforrás is, az anya  gyakran valamilyen tápláló jellegű tevékenységet végez (pl. főz). A családi atmoszféra békét, derűt, nyugalmat, bensőségességet sugároz. 

Negatív jelek lehetnek:

• izoláció
• arctalanság
• elfordulás
• saját világba merülés a családi kapcsolatok helyett
• az arckifejezés dühöt, szomorúságot vagy elutasítást jelez

Szakirodalom:
Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000.
Feuer Mária: A firka lélektana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002.
Dr. Herczog Mária: A gyermekvédelem dilemmái. Pont Kiadó, Budapest, 1997.
Vass Zoltán: A kinetikus családrajz. in:Magyar Pszichológiai Szemle, 2001, LVI. 1.
Visnyei-Gulyás-Katona-Vékony: A grafológia alaptankönyve I-II. Grafodidakt, 2000.

MIT ÁRUL EL A GYEREK RAJZA?

Apa elment

Az egyik rajzot egy hétéves kislány készítette, az édesanyja kérésére, a saját otthonában. Az apukája alig pár hónapja költözött el otthonról. Az anya kíváncsi volt, ez a trauma hogyan jelenik meg az alkotásán, ezért gyermekpszichológus véleményét kérte. „A rajz az elköltözés jelenetét ábrázolja, amiből arra következtethetünk, hogy ez a családi krízis még mindig foglalkoztatja a kislányt. Bár az alkotás kifejezetten jó színvonalú, részletgazdag és színes, az érzelmi tartalma első pillantásra sem tűnik maximálisan pozitívnak, hiszen az anyuka sír, az apuka pedig feltűnően távol van a családtól. A három bőrönd, amelyik a kislány és az édesapa között van, utalhat a köztük lévő érzelmi távolságra. Érdekes, hogy az anyuka és a lány között egy kaktusz van. A mamától tudjuk, hogy valóban állnak kaktuszok a házuk előtt, de az, hogy pont kettejük közé helyezte el a gyerek az egyiket, utalhat egyfajta eltávolodásra. Elképzelhető, hogy az édesanya megváltozott lelkiállapota kihat a kislányra, aki talán kevésbé tudott kapcsolódni hozzá az elmúlt időszakban. Azt is látjuk, hogy az anyuka keze hozzáér az idősebb báty kezéhez, ami a kettejük közötti szoros kapcsolatra utalhat. Egy olyan családban, ahol az édesapa elmegy, előfordulhat, hogy valamelyik gyermek felnőttesebb szerepbe kerül, és ő lesz a mama érzelmi támasza. Az ábrázolás sorrendje is fontos. A kislány elsőként az apját rajzolta le, pedig vele tölti a legkevesebb időt. Az, hogy mégis ő jutott eszébe először, azt mutathatja, hogy szeretne érzelmileg közelebb kerülni hozzá. Árulkodó, hogy míg a testvéreit az anya oldalára rajzolta, addig magát a két szülő közé helyezte. Ez jelezheti azt, hogy mindkét szülőhöz szeretne és vágyik kapcsolódni. Jelentősége lehet annak is, hogy önmagát nagyobbnak ábrázolta, mint az édesanyját és a két bátyját, holott nagyon ügyesen rajzol. Ez életkori sajátosság is lehet: az érzelmi életében ő van a középpontban, és ez fejeződik ki. De azt is el tudom képzelni, hogy az apuka elköltözése olyan érzelmi terhet rótt a kislányra, ami miatt a koránál érettebben kellett viselkednie. Persze ezek csak feltételezések – fűzi még hozzá szakértőnk. – A szülőkkel megbeszélve szoktam elemezni a rajzot, hiszen nekik is lehet olyan meglátásuk, amely segíthet egy-egy szimbólum megfejtésében.”

Még néhány hasznos szempont az elemzéshez: 
• Az alakok mérete utalhat az érzelmi fontosságra. Minél nagyobb a figura, annál közelebb áll a gyerekhez (de az is lehet, hogy csak a vágyait fejezi így ki, vagy fizikailag hatalmasnak látja az illetőt). 
• A rendkívül apró méretű rajz azt jelezheti, hogy a gyerek szorong valami miatt. 
• Ha a képről hiányzik az egyik családtag, az konfliktusra utalhat. Például ha a kicsi féltékeny a nemrég született kistestvérére, elképzelhető, hogy lehagyja a rajzról. 
• Agresszivitásra utal, amikor durva jeleneteket – lövöldözést, harcot – ábrázol a kicsi. Valószínűleg nehezen kezeli az indulatait, ha erőteljes színekkel – feketével, pirossal – rajzol, és nagyon erősen rányomja a lapra a ceruzát/tollat. 
• A talajtól eltávolodott, lebegő emberalakok érzelmi bizonytalanságot jelezhetnek.
• Ha a gyerek elrontja az egyik alakot, vagy kevésbé dolgozza ki, mint a többi figurát, esetleg átfirkálja vagy kiradírozza, érzelmi konfliktus lehet az ábrázolt személy és közte. 
• Ha egész máshova rajzolja magát, mint a többieket, az arra utalhat, hogy nehezen illeszkedik be, elutasítottságot érez. 

Boldog család

Egy szintén hétéves, rendezett családi körülmények között élő kisfiút is megkértünk, hogy rajzolja le a családját. Az ő alkotása is otthon készült, az anyukája és az öccse társaságában. A pszichológus már első ránézésre is boldognak, harmonikusnak látta a művet. „Az egész képnek pozitív kisugárzása van: nincs rajta fehéren hagyott felület, színesek az alakok, kitöltik az egész lapot, mosolyognak, és az elrendezésük is szimmetrikus. Középen állnak a szülők, fogják egymás kezét, ami az ő szoros, jó érzelmi kapcsolatukra utalhat. Tőlük nagyjából egyenlő távolságra, kétoldalt van a két gyermek, ebből kiegyensúlyozott családi életre következtethetünk. A figurák mérete tükrözi az életkorukat, a valós fizikai méreteiket. Negatív érzelmi tartalom vagy problémára utaló jel ez alapján az egy rajz alapján nem látható” – magyarázza a pszichológus, aki azt is hozzáteszi, hogy minden mű egyedi, és nem lehet őket szótárszerűen értelmezni. Ha odafigyelünk, hogy a gyerek hogyan rajzol, észre fogjuk venni, ha valami bántja.